A Plútó május 6-án megkezdte hátráló útját a Vízöntő 5 fok 30 percén. Március 20 óta minden bolygó direkt halad a pályáján, s a Plútó az első közülük, aki megváltoztatja mozgásának irányát, ezzel lelassítva az előrehaladás lendületét és belső átalakulásra szólítva bennünket. Az alvilág ura október 15-ig ad lehetőséget arra, hogy a külső változások helyett a bennünk zajlóakra figyeljünk. 

Főként a fix minőség szülöttei, a Bika, az Oroszlán, a Skorpió és a Vízöntő állásokkal és sarokpontokkal rendelkező egyének érintettek. Számukra nem csak fordulópont közeleg a belső útjuk során, hanem feladatot is kapnak: nem szabad többé merev elképzelésekhez ragaszkodniuk, hanem el kell engedniük az irányítást és tudatosan kell foglalkozniuk az életükben kibontakozó változásokkal.

A Plútó arra kér, hogy tegyük tudatossá a tudattalant és tárjuk fel a döntéseink és viselkedésünk gyökerében rejlő sebeket, traumákat és árnyakat. A Skorpió modern uralkodója kapcsolatban áll a lelkünkből fakadó valódi vágyainkkal, valamint azokkal a rejtett, közvetett módszerekkel, amelyekkel megpróbáljuk kielégíteni biztonsági szükségleteinket. A Plútó tranzitjai összességében az emberiség evolúciós folyamatának irányát mutatják, rávilágítva a generációs ciklusokra és a társadalmi rendszerek és struktúrák mélyreható átalakulásaira.

A Plútó utoljára november 19-én lépett be utoljára a Vízöntő jegyébe, és 2044-ig a Vízöntő jegyében marad. S hogy mire számíthatunk? Átalakítja a csoportokon belüli hatalmi dinamikát, feltárja a meglévő rendszerek egyensúlyhiányait, miközben radikális innovációt ösztönöz az együttműködés és a kapcsolatok kialakításában.

Stacioner helyzetben a bolygók közelebb vannak a Földhöz, ezért energiájukat intenzívebben érezzük: emiatt manapság tudattalan, korábban elfojtott pszichológiai és érzelmi anyagok kerülhetnek a felszínre, és követelhetik a figyelmünket. A retrográd bolygók arra kérnek minket, hogy több energiát irányítsunk befelé és bontsuk ki mind a közelmúltbeli, mind a múltbeli események mélyebb célját és jelentését.

A ciklus alatt lehetőségünk nyílik arra, hogy észrevegyük, hogyan és miben kell fejlődnünk. Ideje megértenünk a felmerülő félelmek természetét; a vágyainkat és szükségleteinket, amelyeket szégyellünk és elrejtünk, valamint azt, hogy hogyan állhatunk ellen az átalakulásnak és hogyan kerülhetjük el a szükséges befejezéseket. Változásmenedzsment a javából! Régi félelmek, ragaszkodások és kontrollminták bukkanhatnak fel és felismerhetjük, hogyan formálják a társadalmi narratívák és elvárások a színfalak mögött a választásainkat és vágyainkat. Ez az átmenet arra hív, hogy átalakítsuk a jövőképünket, hogy ne csak azt kérdezzük meg magunktól, hogy mi felé haladunk, hanem azt is, hogy miért, és hogy honnan erednek a vágyaink, mik a valódi szándékaink. Lehetőségünk van arra, hogy jobban tudatában legyünk a barátságokon, szervezeteken és közösségeken belüli mögöttes mintázatoknak és hatalmi dinamikáknak. 

A kérdés nem egyszerűen az, hogy megfelelünk-e a társadalmi elvárásoknak és normáknak, vagy lázadunk ellenük, hanem az, hogy ez a válasz valóban tudatos-e. Meg kell tanulnunk visszaszerezni az önrendelkezésünket, nagyobbnak érezni magunkat és valami nagyobb részének lenni anélkül, hogy bármilyen címkével vagy szereppel azonosulnánk, vagy közben elveszítenénk az egyéniségünket és az egyediségünket.